Magyar megjelenés éve: 2012
Oldalak száma: 275
A történetről röviden: London Lane a jövőre emlékszik, de az előző napját elfelejti. Egy jegyzetfüzetbe írja le a fontos dolgokat amire emlékeznie kell, ennek és egy legjobb barátnő segítségével éli mindennapjait. A helyzet azonban a feje tetejére áll maikor új fiú érkezik a suliba, Luke Henry. Nem szerepelt a fiú a lány "emlékeiben" London mégis úgy érzi, hogy ismeri. A fiú megjelenésével egy folyamat veszi kezdetét, ahol Loondon emléke a tét. Valyon mi történt gyerekkorában? Miért felejt el mindent? Miért gyötri egy rémálom?
Nagyon jó könyv. Magával rántott már az első oldalaktól kezdve. Tetszik London karaktere és az, ahogy próbálkozik túlélni a napokat, holott nem emlékszik a tegnapra. Nagyon megszerettem a a karakterét mert néha emlékeztetett önmagamra. Ha sírt én is sírtam. Ha nevetett, vele nevettem, néha pedig rajta mert magamra emlékeztetett. Luke karaktere is megfogott és szurkoltam, hogy nehogy elfelejtse. A csavar amiben a "sötét emlék" játszik először főszerepet nagyon elgondolkoztatott.
SPOLIER!!!
Az emlék megismerése után megmondtam, hogy az nem a jövőből van, hanem a múltból. Árulkodó volt az "anya fiatalabbnak tűnt" mondat is. Arra tippeltem, hogy a testvérét vagy az ikertestvérét temették ott el. Arra azonban nem számítottam, hogy a csavarban lesz még egy csavar.
SPOLIER VÉGE!!!
Az egyetlen dolog ami nem tetszett az az, hogy nem magyarázták meg, hogyan tud a jövőbe látni. Elmesélték, hogy mi történt vele gyerekkorában de az csak a "miértje" a dolognak. Ez kicsit nyitva lett hagyva. A végén pedig túl hirtelen jött az epilógus. Nem lehetett azonnal átkapcsolni és felvenni London érzéseit.
Mindezek ellenére nagyon jó könyvnek tartom és ajánlom mindenkinek aki szeretne elolvasni egy lebilincselő történetet, szeretné megismerni a tini kor velejáróit és megtapasztalni, hogyan éli meg egy hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető lány az első nagy szerelmet.
____________________
Kedvenc szereplő(k): London
Utált szereplő: -
Történet: 5/5
Borító: 5/5
Tanúlság: Az emlékeink nagyon fontosak. Ezt addig nem tudjuk értékelni, amíg egyszer el nem veszítjük őket. Ragaszkodni kell az emlékekhez mert azok tesznek azzá, akik vagyunk. Függetlenül attól, hogy a jövőből vagy a múltból származnak e.