Richelle Mead: Vámpírakadémia 4.

Richelle Mead: Véreskü

"Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt... Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágusárnyék csókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?"


Az első pár oldalon még nem voltam képbe, de utána minden értelmet nyert. Kedvetlenül fogtam neki, hisz az előzőnek brutális vége lett. Mit is mondhatnék? Nem igazán voltam olvasós kedvemben. Aztán persze ott volt a másik ok, miszerint mindennek vége. Innentől már csak kedvetlen lesz az olvasás. Igaz is volt az első 3-4 fejezetre. Aztán Richelle Mead bebizonyította, hogy a bonyolultat is lehet bonyolítani. Nem gondoltam volna. A könyv eleje unalmas, a közepe érdekes a majdnem vége fájdalmasan félelmetes, a vége aranyos volt. 


A borító nekem egy kicsit...hm...csicsás. A csajon az a sok nyaklánc, meg az a fej...nem tetszik.De a smink az tök jó. A haj nem illik az arckarakteréhez, de más probléma nincs. Most is, mint eddig, elnyerte a tetszésemet az oldalszegély. Olyan régi, dohos könyvekre emlékeztet amiknek már történelme van.


Megint meg kell említenem, hogy túl sok volt az ismétlés.


Akik még nem kezdtek bele azoknak adnék egy jó tanácsot megint: A szabadban olvassátok, és lehetőleg napsütés közben. Nem igazán jó úgy olvasni az elejét, és ha már itt tartunk a végét sem, hogy sötét van. Tapasztalatból mondom. De akik bírják a halálra rémülést...csak sötétben.(Ezt úgy értem, hogy elképzeled a könyv történéseit, szabályosan átéled. Olyan mint egy film, majd valami váratlan esemény halálra rémít. Például amikor valaki megszólal mögötted.)


Kedvenc szereplő: Sydnei, Dmitrij nagymamaNagyamama
Kedvenc helyszín: Baja
Kedvenc esemény: Adrian kiborulása, hogy annyit írt(amikor Abe diktálta le, hogy mit írjon Rose-nak :D).
Ami nem tetszett: Dmitrij kegyetlensége
Pontozás: 6/6 pont